A kiégés nem egyszerű fáradtság. Nem egy nehéz nap vagy egy kimerítő hét utáni levertség. A kiégés alattomosan érkezik, sokszor úgy, hogy közben mi csak próbálunk megfelelni – a munkánkban, a családi életben, a társas kapcsolatainkban. Azok égnek ki, akik valaha nagy tűzzel égtek. Akik fontosnak tartják, amit csinálnak, akik jól akarják csinálni. Akik másokért vagy magukért sokáig hordták a világ terheit. A kiégés tehát nem gyengeség – inkább a rengeteg energibefeketés hatására kifogy ilyenkor az üzemanyag.
Ki hajlamos a kiégésre?
Bár a kiégés bárkit érinthet, különösen veszélyeztetettek:
- Segítő hivatásúak (pszichológus, orvos, pedagógus, szociális munkás)
- Perfekcionisták, magas elvárásokat támasztók
- Empatikus, mások szükségleteit előtérbe helyező emberek
- Rugalmatlan vagy túlvállalt élethelyzetben lévők
- Határhúzással küzdők – akik nehezen mondanak nemet vagy kérnek segítséget
Tünetek
A kiégés testi, lelki és viselkedéses szinten is jelentkezik. Gyakori tünetek:- Érzelmi: irritabilitás, cinizmus, motiválatlanság, örömtelenség, ürességérzés
- Fizikai: alvászavarok, fejfájás, kimerültség, szívpanaszok, immunrendszer gyengülése
- Viselkedéses: halogatás, munkakerülés, túlműködés, elzárkózás, dühkitörések
A kiégés nem azonos a depresszióval, de ha nem vesszük komolyan, könnyen vezethet súlyosabb pszichés zavarokhoz is.
Szereptúlterheltség vagy szerepkonfliktus:
Sokan több, egymással versengő szerepben próbálnak egyszerre megfelelni. Dolgozó nők például anyaként, társként, a szülők gyermekeként, barátnőként. A „mindenhol helyt kell állnom” elvárás terhe alatt könnyen megbillen az egyensúly, különösen akkor, ha nincs idő a regenerálódásra, nincs tér a saját igényekre. A szerepek halmozása kimeríti az érzelmi erőforrásokat, és a kiégés egyre mélyülő spirálját indíthatja el.
A kiégés szakaszai
A kiégés nem egy pillanat, hanem egy folyamat. Herbert Freudenberger és Gail North nyomán a kiégés folyamatát több szakaszra oszthatjuk, amelyek mentén a belső elköteleződés fokozatosan kiürül:
- Túlzott elköteleződés – nagy lelkesedés, túlórázás, megfelelési kényszer
- Saját igények háttérbe szorítása – nincs pihenés, önfeláldozás
- Konfliktusok és elkerülés – feszültségek, visszahúzódás
- Értékrend eltolódása – cinizmus, mások leértékelése
- Deperszonalizáció – távolságtartás, közöny
- Üresség, szorongás, kiábrándultság – az értelmetlenség érzése
- Depresszió vagy teljes összeomlás
Kiégés, depresszió vagy gyász? – Hasonló érzések, más történet
A kiégés, a depresszió és a gyász sokszor hasonló tüneteket produkál: fáradtság, visszahúzódás, motiválatlanság, érdektelenség. De a háttérben eltérő folyamatok zajlanak. Fontos különbséget tenni közöttük, mert a megküzdés módja is mást kíván.
A kiégés jellemzően fokozatosan alakul ki, míg a gyász egy konkrét veszteséghez kapcsolódik, a depresszió pedig gyakran átfogó és elhúzódó állapotként van jelen. A megküzdéshez fontos felismerni, melyik állapotról van szó, hiszen más típusú támogatást igényelnek.
Pályakezdők és hallgatók kiégése
A kiégés nemcsak hosszú évek munkája után jelenhet meg. Kutatásaimban – amelyeket a diplomamunkám során végeztem munka- és szervezetpszichológia szakirányon – azt találtam, hogy már az egyetemi évek alatt kialakulhatnak olyan stressz- és megfelelési minták, amelyek a kiégés felé sodorják a hallgatókat. A pályakezdők gyakran irreális elvárásokkal, strukturálatlan munkakörnyezetben, kevés visszajelzéssel, gyors önbizalomvesztéssel kezdik a munkájukat, ami kiégéshez vezethet már a szakmai életút elején.
Éppen ezért a kiégésről való gondolkodás nem csak a tapasztalt szakemberek kiváltsága: minél korábban megtanuljuk észrevenni és megnevezni a túlterhelés jeleit, annál hamarabb tudunk segítséget kérni vagy változtatni.
Mi segíthet? – A kiégés megelőzése és kezelése
A kiégésből való kilábalás időt és figyelmet igényel, de lehetséges. Fontos tudatosítani, hogy nem gyengeségről vagy „rossz teljesítményről” van szó, hanem a tartós túlterhelés következményéről.
Lehetséges lépések:
- Önreflexió: hol tartok most? Mik az első jelek?
- Érzelmi önvédelem: határok kijelölése, saját szükségletek előtérbe helyezése
- Strukturált pihenés, rekreáció: rendszeres, valódi feltöltődést adó tevékenységek
- Támogatás keresése: barátok, kollégák, szakemberek (pl. szupervízió, pszichológus)
- Munka újraértelmezése: mit jelent számomra, mit tudok rajta változtatni?
- Szemléletváltás: nem mindig a teljesítmény a kulcs
Néha elég csak azt újragondolni: miért is csináltam ezt az egészet az elején? Mi volt a motiváció, a vágy, az álom?
Ahogy a diplomamunkámban is írtam: A kiégés megelőzése nem csak szervezeti, hanem személyes felelősség is – önismereti munka, határok kijelölése, értékrend tisztázása.
Felhasznált irodalom
- Freudenberger, H. J. (1974). Staff Burn‐Out. Journal of Social Issues, 30(1), 159–165.
- Maslach, C., & Leiter, M. P. (2016). Burnout. In G. Fink (Ed.), Stress: Concepts, Cognition, Emotion, and Behavior (pp. 351–357). Academic Press.
- North, G. (1990). The burnout syndrome: Key concepts and research. In L. Cooper & I. Robertson (Eds.), International Review of Industrial and Organizational Psychology.
- Worden, J. W. (2009). Grief Counseling and Grief Therapy. Springer Publishing Company.
- American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.).
